Történet

Iskolánk jelenlegi épületét 1928-ban építettek, akkor még lányok részére, hiszen sokáig leánylíceumként működött. Az 1950-es években vált a középfokú műszaki szakemberképzés egyik jelentős helyszínévé, ahol a diákok építőipari, híd-, és vízműépítési ismereteket szerezhettek.

1955. április 4-én az iskola felvette a reformkor híres mérnökének, Vásárhelyi Pálnak a nevét, mint Híd- és Vízműépítési Technikum. Ezen a napon leplezték le az iskola előcsarnokában iskolánk névadójának a szobrát, Bátki Lajos szobrászművész alkotását.

1958-59-ben a munkaadók már kétszer annyi technikust igényeltek, mint amennyi végzett nálunk. Volt olyan vállalat, amely kifejezetten a mi tanulóinkból szerette volna fedezni a munkaerő-szükségletét. Így 1960-tól profilmódosítás következett be, immáron a tanulók a gazdaság igényeit kielégítve, útépítő szakon is tanulhattak.  Időközben intézményünk megkapta a szomszédos területeket, ahol új fiúkollégium, korszerű konyhaüzem és ebédlő, illetve sportpálya épült.

1974-ben ismét új szakkal - vízépítési, vízgazdálkodási szakkal - bővült iskolánk kínálata, illetve a vízműépítési technikum szak megszűnt. A képzés támogatására 1976 novemberében átadták külső gyakorló komplexumunkat, közismertebb nevén a „vizes”-t, amelyre az anyagi forrást az Országos Vízügyi Hivatal biztosította, a megépítését pedig a Körös vidéki Vízügyi Igazgatóság vállalta magára.

1983 ismét profilbővülést hozott, elindult a környező vállalatok által már régen igényelt magasépítő szak. Ettől kezdve a mai napig ezen a szakon mutatkozik túljelentkezés.

A „Vízmű”, ahogyan sokan ismerik iskolánkat, az elmúlt 60 évben igyekezett megőrizni eredeti profilját, illetve újabb szakokkal bővült, így iskolánkba várjuk a földmérés, fluidumok és a környezetvédelem iránt érdeklődőket is.